Csak úgy verselgetek, csak úgy festegetek,
bár művész már nem lesz belőlem.
Nem mondok bölcsességeket, csak megírom az érzelmeimet.
Bár halkan szól most a hangom,
a rímek is néha sántikálnak,
de szívemből szól a dalom,
s ha felcsendül benne a fájdalom,
talán néhány sorom megérint
valakit valahol.
Megyek az úton, visznek a lábak,
és mint a jó lovak haza találnak.
Miközben ballagok, verseket mormogok,
alig veszem észre, merre és hol vagyok.
Ha ismerősök rám köszönnek, gyorsan földet érek,
gondolarban mindenkitől bocsánatot kérek.
Nem tehetek róla, de ha tavasz közelit
még mindig elér, megérínt a mámor,
ha a virágok ezrei illatoznak a fákon.
Mikor a megfáradt természet újra éled,
régi tavaszok emlékei újra visszatélnek.
Felüdíti szívem a tavaszi zsongás.
Szeszélyes, édes, bús zenéje a szélnek
még mindig vágyakról, álmokról mesélnek.